Nézd meg ezeket az állításokat!

1. Az abortuszt be kellene tiltani.
2. A nevelés legfontosabb eleme a gyermeket fegyelemre tanítani.
3. Minden iskolában kötelező kellene hogy legyen a keresztény hittan.
4. Újra be kellene vezetni a kötelező sorkatonai szolgálatot.
5. A nők legfontosabb társadalmi feladata a gyermeknevelés és a háztartás teendőinek ellátása.
6. Tönkretenné a család intézményét, ha azonos neműek is összeházasodhatának és gyermekeket fogadhatnának örökbe.
7. A gyermekvállalás a házaspárok társadalmi kötelessége, ezért jogos lenne azokat szankcionálni, akik e kötelességüket nem teljesítik.
8. A lecsúszott, kisiklott életű emberek maguknak köszönhetik a sorsukat.
9. A nőknek minden esetben van választásuk, hogy elkerüljék az őket érő zaklatást, nemi erőszakot. Tehát ha annak áldozatául esnek az azt jelenti, nem ártatlanok a történetben.
10. Az emberek kötelessége hogy engedelmeskedjenek a rangban felettük állóknak, beleértve idősebb családtagjaikat és az állam alkotta törvényeket. Ezt a nélkül kell megtenniük, hogy megkérdőjeleznék a szabályok értelmét és létjogosultságát.

Ha Te 6 vagy több állítással egyetértesz, akkor bizony intoleráns eszmerendszert követsz.

Ebből a posztból megtudhatod, honnan eredhet a benned lakó intolerancia. De az írás azoknak is tanulságos lehet, akik szeretnék megérteni, mi visz rá embereket arra, hogy azonosuljanak a fentihez hasonló gondolatokkal.

Rögtön meg kell jegyeznem, ez a poszt szigorú értelemben véve nem politikai jellegű. Nem minden Fidesz-szavazó intoleráns és nem is minden intoleráns ember Fidesz-szavazó. Az átfedés azonban jelentős, ezért mégis érdemes megvizsgálni a jelenséget.

Amennyire tapasztaltam, a következők állhatnak a háttérben.

1. Az intoleráns elmét egész élete során elkerülték az őt negatívan érintő intézkedések

Ez a legritkább és a legegyszerűbb eset.

Van olyan, hogy valaki a fent írtak nagy részével azért tud azonosulni, mert mindaz egyezik azzal, ahogy ő csinálja a dolgokat. Hithű hetero keresztény, olyan nő, akinek élvezet a gyermeknevelés és a háztartás, olyan családja és munkahelyei voltak, ahol valóban az ő javát szolgálták a szabályok, stb.

Ha ez az embertípus vagy, azt kell megértened, attól még, hogy valami neked jó, nem biztos, hogy mindenkinek az! Egyfelől ezért nem jó ötlet kötelezővé tenni olyan dolgokat, amik csak a társadalom egy részének jók. Másfelől könnyedén ki lehetne találni olyan korlátokat, amik másoknak jók vagy nem számítanak, Neked viszont annál nagyobb gondot jelentenek! Ugyanúgy helyeselnéd, ha például a hajviseletedet szabályoznák? Vagy ha elvennék a 60 év felettiektől a szavazati jogot és történetesen 62 éves vagy? Esetleg ha betiltanák azt a zenei irányzatot, amit hallgatsz? Kezded már érteni, mi a baj azzal, ahogy gondolkozol?

De olyan is van, aki nem okvetlenül ért egyet a fentiekkel, hanem csak olyan élete volt, ahol azok őt nem érintették. Ide tartozik az a férfi, aki szerint az asszonynak a konyhában a helye, mint ahogy az a nő is, aki védi a sorkatonai szolgálatot. Azok is ez a kategória, akik olyan burokban nőttek fel, ahonnan nézve nem is tapasztalták meg soha az életnek azt az oldalát, ahol a fentiekhez hasonlók nagyon is jelen vannak. Ezért teljesen hiányzik belőlük az empátia egyes dolgokkal kapcsolatban. Igazából Oroszlán Szonja is ugyanezt a hibát követte el, amikor a metoo-mozgalom kapcsán megszólalt. Sem többet, sem kevesebbet. A kérdés kapcsán mutatott intoleranciája csak annyiból ered, hogy nem gondolt bele, attól még, hogy őt nem érintette a probléma, az még létezhet! Ha ez az embertípus vagy, könnyű a megoldás: mindig vizsgáld meg, miért gondolják mások másképp az adott dolgot!

2. A tanult intolerancia

Az elsődleges eszmerendszerét mindenki a családjából hozza magával. Ez egészül ki esetleg a nagyobb hatású tanárok, ismerősök felfogásával. Ez önmagában persze normális. Aztán jön a lázadó kamaszkor, amikor az ember szembefordul mindennel, ami őt körülveszi. Nagyon fontos életfázis ez, mert sokszor ez az első lépése annak, hogy az ember kialakíthassa a saját eszmerendszerét.

Bizonyos esetekben azonban elmarad a kamaszkor. Érdekes módon főleg akkor, ha a gyerek szerető, elfogadó, és megértő közegben nő fel és alig akad bármi, ami ellen lázadhatna. Tehát ha soha nem kérdőjelezted még meg mindazt, amit gyerekkorodban beléd neveltek, vagy mindazt, amit már gyerekkorodban is ugyanúgy gondoltál, ideje megtenned!

Az a rossz, hogy mennél idősebb vagy, annál nehezebb feltenni a kérdést, de miért? Az viszont a jó, hogy ha idősebb vagy, bölcsebben is állhatsz neki e folyamatnak. Amit valaki 14 évesen lázadásként él meg, és például a korábbi aranyos ruhatár fekete darabokra cserélését jelenti, az 30 évesen már legnagyobb részt fejben játszódik le. A megkérdőjelezés persze nem szükségszerű szembefordulás. A kulcs az, hogy megkérdezd magadtól ezeket: Miért gondolom és teszem ezt a dolgot így?, és Jó-e nekem, hogy így teszem? Lehet, hogy például egész életedben katolikus voltál, mert annak neveltek. Majd elgondolkozol, tényleg érzed-e Isten jelenlétét magad körül és arra jutsz, igen. Akkor látszólag ugyanúgy katolikus maradsz, de ez már a Te saját döntésed lesz!

3. A frusztrált intolerancia

Ez sajnos a legnagyobb csoport. Te is ide tartozol, ha azért azonosulsz a fenti dolgokkal, mert pontosan azok nyomták rá a bélyegüket a Te életedre is!

Kemény, de a politikától független folyamat lesz végiggondolnod, vajon így van-e! Például nem lehet hogy azért vagy annyira abortuszellenes, mert amikor először teherbe estél, igazából nem akartál még gyereket, de a környezeted rákényszerítette, hogy megszüld? Vagy Te magad voltál nem kívánt gyerek és el is váltak a szüleid? Nem lehet, hogy azért vagy kevéssé megértő azokkal szemben akik alól kicsúszott a talaj mert Veled is megesett és senki sem segített? És nem lehet, hogy azért húzod a szád a metoo-mozgalomra és érzed azt, hogy ha egy nőt molesztálnak, az az ő hibája, mert Te magad is erőszak áldozata voltál? Vagy még most is az vagy? Családon belül? Rendszeresen?

Kemény dolog, de mégis gondold végig ezt! Tudod, attól még, hogy Neked valami rossz volt, nem lesz semmivel sem jobb, ha másnak is ugyanolyan rossz lesz! Rajtad az már nem segít. Az viszont igen, ha szembe nézel az eddigi életeddel és talán először magadra figyelve megfogalmazod, mi a bajod! Utólag már nem segít a dolgokon, de az életed még előtted álló része nagyot változhat tőle!

Persze ezzel a poszttal nem azt mondom, hogy mindent tolerálni kell! Vannak olyan dolgok, mint például a fasiszta uszítás, amiket nem lehet. A nagy különbség az, hogy olyan dolgokról van-e szó, amik károkat okoz a többi embernek, vagy olyanokról, amik igazából nem ártanak senkinek.

Élni és élni hagyni.

Ezzel tudsz azonosulni?