Ha felismerjük az ugyanabba az irányba mutató tüneteket és képesek vagyunk a következtetéseket levonva átalakítani a jelenleg fennálló rendszert, akkorát léphetünk előre, amekkorára lehet még példa sem volt a magyar történelem során!

De mit is kellene észrevennünk?

Előre mondom, a szokottnál is hosszabb írás következik, viszont a végkövetkeztetésért mégis érdemes elolvasnod!

Ha a képet a végsőkig leegyszerűsítjük, végső soron minden társadalmi berendezkedés ugyanolyan alapokon nyugszik.

Vagyis, az emberek mint egyének, vállalnak bizonyos terheket, lemondanak bizonyos jogokról és alkalmazkodnak bizonyos szabályokhoz. Cserébe viszont, az egyének összességét adó társadalom mindezeket a lemondásokat olyan előnyökkel honorálja, amiket külön-külön az egyének nem, vagy csak hatalmas nehézségek árán tudnának biztosítani maguknak.

Azt, hogy e törvényszerűség a történelem során mikor mennyire valósult meg a gyakorlatban, most túl hosszú lenne megvizsgálni. Az viszont tény, hogy a demokrácia, mint az eddig megismert rendszerek legjobbika áll a legközelebb ahhoz, hogy az előbb írtak megvalósuljanak.

E berendezkedés alapja ugyanis az egyenlőség: a terhek-lemondások és az előnyök egyformán vonatkoznak mindenkire.

Tovább folytatva az egyszerűsítést, miért fizetüjük az adót és a járulékokat?
Egyrészt azért, hogy egyén szintjén igénybe vehessük az állam olyan szolgáltatásait, amiket magunk számára megteremteni a gyakorlatban lehetetlen volna. Elindul a géped, ha bekapcsolod, mert van áram. Folyik a víz, ha kinyitod a csapot. Ha pedig el akarsz jutni valahova, felszállhatsz valamilyen járműre. Sőt, ha a saját autóddal mész, egyáltalán vezet oda út, ahová mész.
Másrészt azért, hogy azok, akik még, éppen, vagy már nem tudnak hozzájárulni a terhekhez is a társadalom részei maradhassanak. A gyerek oktatásban részesülhessen, hogy amikor már munkaképes lesz, minél hatékonyabban járulhasson hozzá a társadalomhoz. A beteg ellátást kaphasson, mert ha meggyógyul ismét képes lesz teljesíteni. Az idős pedig nyugdíjat, hiszen ő már megtette az élete során amit meg tudott.

Miért kell alkalmazkodnunk a társadalmi szabályokhoz? Hiszen ki ne érezte volna már azt, hogy legszívesebben szájba rúgná azt az embertársát akit nem tud elviselni? És valószínűleg sokan legalább egyszer már gondolatban eljátszottak az ötlettel, de szívesen elvinnék azt a menő kocsit vagy minimum letépnék a másik nőről azt a kabátot mert nekik is kell.
Sokan egyszerűen azt felelik erre, azért vannak társadalmi szabályok és törvények, mert nem ősemberek vagyunk. Valójában ezek léte a mi érdekünket szolgálja. Elvégre ha például nekünk tilos ellopni azt ami megtetszik, joggal bízhatunk abban hogy más sem lopja el azt ami a miénk.

És miért mondunk le bizonyos jogokról? Hiszen azzal hogy a terhek kirovását és azok visszaosztását politikusokra bízzuk, elveszítjük a lehetőségét hogy magunk hozzunk minderről döntést. Ugyanígy ha magunk helyett mások szolgáltatnak igazságot vitás ügyeinkben kitesszük magunkat annak a kockázatnak hogy nem a számunkra kedvező döntés születik.
A válasz az a bizalom, amire hallgatólagosan a társadalom épül. El kell, hogy higgyük, hogy a politikusaink észszerű döntéseket hoznak, csakúgy mint hogy az igazságszolgáltatás tényleg igazságot szolgáltat. De végső soron azt is, hogy az orvos gyógyít az autószerelő pedig nem teszi tönkre a kocsinkat. Igaz?

Látod, ilyen egyszerűen működik a társadalom!

Legalábbis papíron. Mert épp itt jön a gond: Magyarországon a hatalom ezt a társadalmi szerződést egyoldalúan, az érintettek megkérdezése és beleegyezése nélkül felrúgta!

A terhek egyre csak növekednek. Az ÁFA az egekben, a jövedelemadó rendszer igazságtalan. Az ezekért cserébe kapott szolgáltatások pedig nem működnek. Az oktatás és az egészségügy romokban, az intézményrendszer akadozik, a közlekedés tragikus. Víz és villany ugyan még van, de halkan megjegyeznék valamit. Köszönhetően a rezsicsökkentésnek a közműszolgáltatóknál egyre erősebb a tendencia hogy évek óta elmaradnak azok a beruházások és karbantartások, amikre szükség volna. Nincs messze a nap hogy komoly gondok következnek be e területeken is.

De nem csak az anyagi terhekről van szó. Amint rákényszerülsz hogy bármit elintézz ebben az országban, a tervezetthez képest magasabb költség mellett jóval több idő és energia-ráfordításra számíthatsz, mint szeretnéd.
Ki ne tapasztalta volna már, hogy ha valami a hivatalnak és a hatóságnak fontos, azonnal intézkedj, ha viszont neked, mint állampolgárnak volna az, felfoghatatlanul lassan történik minden?

A nem-működés jelensége pedig továbbgyűrűzik és megjelenik a társadalom minden szintjén. Ha elmész bevásárolni, nem csak azt látod, a jobban teljesítés ellenére valahogy minden drágább. (Vagy azt az érdekes jelenséget hogy az ár ugyan nem emelkedett a termék viszont összement. A literes tejfölös-joghurtos vödröcskében már régebben is csak 9 deci lapult. Most meg már 8 és fél.) Hanem emellett minden egyre rosszabbul működik. A sorok egyre hosszabbak, az eladók egyre undokabbak és egyre gyakrabban hiányoznak alapvető termékek a polcokról. Mondják, a nyolcvanas évekhez képest már csak az a különbség, hogy nem hatja át a boltokat a kifolyt zacskós tej orrfacsaró bűze. De hogy mást is mondjak, ha kénytelen vagy bármilyen szolgáltatást vagy mesterembert igénybe venni, hát összeteheted a kezedet ha a végeredmény elsőre működik és a költségek sem nőttek meg, mire elintézted amit akartál.

A törvények is lassan már csak elméletben vannak értünk, de ennél is nagyobb baj, hogy teljesen igazságtalanok. A kiflitolvajra és a negyvenezer forintnyi adóhátralékot felhalmozóra kíméletlen szigorral csap le a hatóság. Aki viszont milliókat, milliárdokat tüntet el, ott ugyanúgy elmarad a szankció, mint ahogy ott is ahol a hatalom tesztoszteron-háttéremberei molesztálnak járókelőket, vernek el Ligetvédőket.
Ehhez jön a teljesen áttekinthetetlen és embertelen bírságrendszer. Ugyan a szabályokról nem értesítenek és azoknak sokszor értelme sincs, retteghetsz kedves állampolgár, mit szegtél meg. Mert valamiben biztos bűnös vagy, még ha nem is tudsz róla!
Vajon normális, hogy ha az ember rendőrautót lát megállni a háza előtt, hamarabb gondol arra, vajon ő maga mit követett el, mint arra, hogy jó tudni hogy őt is megvédenék ha történne vele valami?

A bizalom a törvényhozásban, a politikusokban és a különféle szervezetekben pedig a minimálisra csökkent. Ez persze nem csak a jelenlegi kormány hibája. Hogy évtizedek óta megoldások helyett üres ígéreteket, jólét helyett megszorításokat, átláthatóság helyett magyarázkodást és szarkavarást kapunk, arról már rengeteget írtam.
De látni kell, hogy ez az a szint, ahonnan minden probléma ered.
Mára már odáig jutott az ország, hogy amit a hatalom előad az emberekkel az a legrosszabb nevelési módszert idézi. Amikor a kamaszlány nem mehet el este a barátnőivel mert még kicsi ahhoz. Viszont ahhoz elég nagy, hogy mindenbe besegítsen. Ahhoz is elég nagy, hogy ne kérjen pénzt új ruhákra. Ahhoz viszont már nem, hogy maga dönthesse el, mit hordjon. Vagyis, ha kötelességekről van szó, a felrúgott társadalmi szerződés miatt felnőttként kezelnek, de amint a jogaid kerülnének előtérbe, te, kedves állampolgár, gyerek vagy!
Például, megvédték a nyugdíjadat, amiből ugyan valószínűleg semmit sem látsz majd, eldöntik ezt jól helyetted. De hát meg kell tanulnod öngondoskodni, ez a te érdeked, nem? Ja, hogy nincs miből? Az meg már a te hibád.
Beszélgessünk arról hogy mire készül Soros, ez a gonosz ember! Ne ellenkezz, jobban tudjuk hogy erről beszélni kell! Abba viszont legyél szíves nem beleszólni, hogy miért és hogyan építünk új atomerőművet!

* * *

Feszült vagy? Frusztrált?

Hát ez van a háttérben. Az egyoldalúan felrúgott társadalmi szerződés.

Ezt éled meg, amikor ismét kimarad a busz és fel-leszálláskor mindenki üvölt egymással. Ezt éled meg, amikor egy pillanattal később indulsz a zöldnél és már fülsüketítően dudálnak. (Ebben az országban mindenki egyfolytában dudál, megfigyelted már?) Ezt éled meg, amikor megint tömeg van a közértben, amikor megint elmarad a fizetésemelés (racionalizálunk, költségcsökkentünk!), amikor hápog a mesterember hogy hát így drágább lesz ám az a mosogatógép (meg mindenki hülye, a szabvány hülye, aki beszerelte hülye, aki a házat építette hügye, meg a vízkő az a kurva vízkő!).

Ezt éli meg a gyereked amikor hulla fáradtan hazajön a napi nyolc órás munkaidőnek megfelelő suliból. Ahol a tananyag ugyan értelmetlen de a kötelező tesi meg hittan az kell. Ezt éli meg a tanár, aki üvölt vele. Főleg hogy év eleje óta ott az az ejtőernyős igazgató. Ha nem tudod mi az az ejtőernyős, kérdezz meg valakit aki élt a szocializmus idején. És ezt éled meg amikor te is üvöltesz vele mert nem képes még a fürdőszobát kitakarítani sem. A munkaidő-iskola és a pár óra házi feladat után.

És ezt éli meg az önjelölt házmester aki pusmog, beszól, feljelent. A milliónyi házmester, otthon, a munkahelyeden, az utcán, a hivatalban. Nekik már csak ez maradt. És az üvöltés, persze az üvöltés!

Meg az, hogy ezt a felgyülemlett feszültséget le kell valahogy vezetni, különben felrobbansz.

Az, hogy a Fidesz, mióta hatalmon van, módszeresen és koncepciózusan gyártja az ellenségeket, hogy legyen merre levezetni a feszültséget, hogy legyen kit nem elfogadni, nem tolerálni, és végül OK NÉLKÜL is gyűlölni, egy olyan

TÖRTÉNELMI BŰN

hogy ha e kormány semmi mást nem tett volna, már ÖNMAGÁBAN is megbocsájthatatlan lenne!

* * *

Mondhatod, ez mindenütt így van. És ismét igazad van.

A demokratikus berendezkedésű országok mindegyikében ugyanaz folyik. Bár mindenkinek ugyanannyi a joga és a kötelessége, a szegényebb néprétegek jogai csak papíron léteznek, míg a társadalom tetején lévőknek elég van a birtokukban ahhoz hogy elhárítsák maguktól a kötelességeket.

CSAKHOGY.

A legtöbb demokratikus országban a rendszer kiépülése már a második világháború után, vagy még hamarabb megkezdődött. Ami vezetett annyi lakossági felhalmozáshoz és a fejekben lakó kulturáltsághoz, hogy a demokrácia mindezek ellenére működik.

Igen, a politikusok másutt is lopnak. A törvény másutt is részrehajló. Az adókat másutt is sokallják. A hétköznapok pedig másutt is tele vannak dühítő problémákkal.

Viszont mindezek ellenére az emberek élhető tárdasalomban élnek, míg Magyarországon az egyoldalúan felrúgott társadalmi szerződés mára olyan állapotokat eredményezett, hogy hazánk egyre több és több ember számára ÉLHETETLEN.

Ahhoz, hogy ez változzon, mindent új alapokra kell helyezni. Az az erő, amelyik leváltja a Fideszt, tevődjön össze bárkikből és bármikből, ehhez az új alapokra helyezéséhez meg fogja kapni a társadalmi támogatást.

Hihetetlenül hangzik, de előbb-utóbb még azoktól is, akik most még hisznek a Fideszben.

Mert amint helyreáll a tárdasalmi szerződés, mindenki azt fogja tapasztalni, előbb-utóbb elkezdenek működni a dolgok. Aki pedig ezt megteremti, bizalmat fog kapni. Valódi bizalmat, akár húsz évre!

És ez az a történelmi lehetőség, amit Magyarországnak ki kell használnia! A társadalmi szerződés helyreállítására persze az élhető országoknak is szüksége van. Ott azonban ez a folyamat, éppen azért, mert élhető a társadalom, később fog megindulni mint ahogy az Magyarországon megkezdődhet!

De még egy fontos dologról szó van. Nem csak idehaza, hanem mindenütt a világon kezdenek ráébredni a visszásságokra és egyre inkább felszínre és szóba kerülnek azok a problémák, amiket már régóta próbál mindenki a szőnyeg alá söpörni. Ennek egyik vonatkozása például a metoo-kampány is, de más dolgokról is szó van. Ugyancsak a felrúgott társadalmi szerződésre adott válaszreakció volt az Occupy-mozgalom, amiről nem meglepő módon Magyarországra nagyon kevés hírt engedtek eljutni.

A korszellem tehát készen áll a változásokra, és Magyarország ez egyszer akár az élen járók közé is tartozhat!

Persze van alternatíva is.

Látni ezt is a világban. Azokban az autokratikus berendezkedésű országokban, amikkel Orbán pacsizni szeret. Oroszország, Törökország, Azerbajdzsán.

Lehet ebbe az irányba is menni. Végsőkig központosított, először illiberálisnak, később már nyiltan diktatúrának hívott rendszert építeni. Olyat, amit a félelem és a gyűlölet tart össze. Mert mindig lesz mitől félni. És mindig lesz kit gyűlölni.

Láttunk már erre példákat a múlt században. A két leghíresebb közülük a hitleri Németország és a kommunista Szovjetunió. Azt is láttuk, melyik mennyire működött.

Fel lehet tenni a kérdést, melyik irányba menjünk!