Sokak számára a hét vezető híre volt, hogy a DK kampányt indít, hogy vonják meg a határon túliak szavazati jogát. Bár mind a felvetés, mind az érv teljesen jogos, ha abból szemezgetünk, mik történtek még ezen a héten, nem biztos, hogy ebbe az irányba kellene tartani.
Hanem merre?
Előre látható volt, hogy a DK ötlete ellenségeskedést fog szülni a hazaiak és a határon túliak között. Még akkor is, ha a határokon innen a többség tudja hogy a helyzet így teljesen igazságtalan. A probléma viszont az, hogy a választásokig még akkor se valószínű hogy megvonják a szavazati jogot a határon túliaktól, ha a Fidesz véletlenül hagyná, hogy a DK aláírás gyűjtésének bármi eredménye legyen.
Alternatíva pedig volna. És ezt már korábban leírtam: fel kéne emelnie a pártoknak a seggüket és odautazni, bemutatni, mit tesz Az Anyaországgal a jelenlegi kormány!
Mert van miről beszélni! És nem csak a határokon túl!
Például arról, hogy most már bizonyos rákos megbetegedésekben nem az orvos választhatja ki az alkalmazott terápiát, hanem azt központilag döntik el helyette. Maga a hír szokás szerint nem úgy igaz ahogy az elterjedt, de attól még egyáltalán nem megnyugtatóbb. Sőt! Akkor, amikor az egészségügy leépítése folyamatos, egy ilyen intézkedés sokak számára szó szerint újabb lépés a koporsóhoz vezető úton!
De arról is gondoskodnak, hogy ezt az utat se lehessen méltósággal megtenni! Más legalábbis nem jut eszembe annak kapcsán, hogy most már a gyógyíthatatlan rákos betegekkel foglalkozó Hospice Alapítvány működését is el akarják lehetetleníteni.
Kisebb visszhangot váltott ki de ugyanennyire súlyos a kötelező kéményellenőrzés megszűntetése. Pedig, mint az például a hivatkozott cikkből is kiderül, ennek elmaradása akár halálos tragédiákhoz vezető veszélyhelyzeteket is teremthet. Nyilván, jön az érv, mindenki meg tudja majd az ellenőriztetést is oldani magának. Mert ugye mindenkinek hiányzik még egy plusz kiadás. Még egy plusz teher. És ezt mindenki vállani is tudja. Ha egyáltalán értesül a helyzetről. Nem igaz?
Mindezalatt Kömlőn meg kitört a halottak napi migránspánik. Pedig csak temetőbe látogattak volna el az ottaniak számára ismeretlen magyar emberek. Legközelebb vajon kit néznek migránsnak? A vidékre utazó budapestit? Vagy a Magyarországra látogató határon túlit? És mit tesznek vele majd?
Egyetlen hét. Volna miről beszélni.
Nem a szavazati jogról, hanem a tényekről. Arról, ahová ez az ország tart. Ahol az emberélet olcsó, a gyűlölet pedig mindennapos.
Nem azt kellene nézni, melyik héten melyik ellenzéki pártról tűnik a legvalószínűbbnek hogy a Fidesz titkos hatalmon tartója! Hanem fel kellene kerekedni és elmesélni, mi történik ma Magyarországon egy átlagos héten. Elmesélni azoknak, akikhez már nem jut el a hír, csak a propaganda.
Határokon innen és túl.
Hogy mindenki lássa, milyen lenne az elkövetkező több mint kétszáz hét, ha a Fidesz maradna hatalmon.