Adott tehát egy stabilnak és egységesnek látszó másfél milliós fideszszavazó tábor, és az egyik feladat közülük a lehetséges legtöbb embert eltéríteni a kormánytól. Ugyanilyen fontos azonban azokkal is foglalkozni, akik teljes apátiával és undorral szemlélik a politikát. Közülük ugyanis sok egyáltalán nem akar szavazni!

Ugyanazt a logikát követve, mint a Fidesz szavazóknál tettem, első lépésként meg kell érteni, mitől alakult ki az emberekben ez az apátia. Lássuk tehát az okokat!

1. Azelmúltnyolcév...

Felejtsük most el egy pillanatra azt a tényt, hogy a szó szerint vett elmúlt nyolc évből lassan hét és fél során a Fidesz volt kormányon! Nem azért, mert az elmúltnyolcévezéssel valójában magukra mutogatnak. Mindenki számára világos, hogy ez a kifejezés a 2002-2010 közötti időszakra utal. Csakhogy a fidesznek már lassan ugyanennyi ideje volt arra, hogy akármit is tett az előző kormány, kijavítsa. Nem tűnik úgy, hogy jobban teljesítenénk, bármennyit is tolják az arcunkba a szlogent.

De most nem erről van szó!

Az igazság az, hogy az a bizonyos elmúltnyolcév sem volt sikeres! Az MSZP-kormány a legtöbb esetben tehetetlen és hozzá nem értő módon kezelte a dolgokat. Lehetne azzal jönni, hogy mindebben a Fidesznek is része volt, egyszer majd be is mutatom, hogyan. Ez azonban nem változtat azon, hogy sokan azt érzik, teljesen ki van hatalmon, úgysem lesz soha semmi jobb.

Még ennél is tovább megyek. Nem is nyolc évről van szó, hanem az egész a rendszerváltás óta tartó időszakról! Azaz, mivel nem volt arra példa, hogy az aktuális kormány tartósan és következetesen vigye jó irányba az országot, nem meglepő, hogy sokan mára az összes szereplőben csalódtak. (Hogy ennek kapcsán megjelent az előző, a Kádár-rendszerrel kapcsolatban érzett nosztalgia, valószínűleg a múlt egyszerű megszépítése. Igaz, forrásokból és elmesélésekből ismerem, de fogok majd írni arról is, milyen is volt az a "nosztalgikus időszak". Okulásul, nehogy visszakapjuk a legrosszabb vonásait!)

2. Az ellenzék tehetlensége

A Jobbikot leszámítva ütőképes ellenzéki erő jelenleg nincs a magyar politikai palettán. A pártok lassan többet torzsalkodnak egymással, mint amennyi energiát arra fordítanak, hogy megbuktassák a kormányt. Nem csoda, hogy ez egy újabb fontos tényező abban, hogy sokan nem akarnak ezen inkompetens pártok közül választani.

Hangsúlyozni kell viszont, hogy nem az ellenzéki pártokkal, azok vezetőivel vagy szavazóival van a baj, hanem bizonyos jelenségekkel. És ezekről meggyőződésem, nem is maguk a pártok tehetnek, a velük szimpatizálók meg végképp nem! Amíg ez a téma is sorra kerül, tégy fel egy kérdést magadban! Rengetegen megmondták már, hogy az ellenzéknek össze kéne fognia. Az egyes szavazóbázisok közt, de még a vezetők közt is sokan látják ennek a szükségességét. Vajon miért nem valósul meg soha ez az összefogás? A segítő szavad: sutymorgók.

3. A karaktergyilkosságok mindennapossága

Hogy hány embert láttunk már az elmúlt években, aki megpróbálkozott közösséget építeni, kiállni egyes ügyek élére! Sándor Mária, Szabó "Tuareg" Gábor, s mostanság Magosányi Árpád... hogy csak néhány nevet említsek. És mi ezeknek rendszerint a sorsa? Belefáradnak, elegük lesz. És érdekes módon mindegyikük megosztja a közvéleményt, mert valahogy, valamikor mindegyikükről kiderül valami "nagyon gáz" dolog! Sőt, a többségüket azzal is megvádolják, hogy valójában nem is akar kormányváltást, vagy igazából a Fidesz hatalmának megőrzésén fáradozik! (De minimum Jobbik-szimpatizáns, ugye? Bocs, de a Jobbik tudtommal nem kormánypárt!)

Függetlenül attól, hogy az imént melyik három név jutott eszembe, ebben az országban bárkit, aki szembe helyezkedik a rendszerrel, ha elérne egy bizonyos szintet, befeketítenek, meghurcolnak. Hogy ezt melyikük hogy kezeli, változó, ki jobban, ki rosszabbul. A fő cél azonban teljesül: nem jelenik meg olyan személy (vagy csoportosulás), akiben egyöntetűen bízni tudnának azok, akik rendszerváltást akarnak.

4. Az általános fásultság és fáradtság

Az előbbi okok a közéletet írták le, ez viszont az emberek általános hozzáállását jellemzi. Nagyon nehéz úgy politikai szerepet vállalni, tüntetni, vagy akár csak érdeklődni az események iránt, ha az ember egyfolytában fáradt, túlterhelt, kizsigerelt! Mire az ember végez a munkájával (vagy a tanulással, igen, ez a fajta kizsigerelés már az iskolarendszert is áthatja!) majd a rálőcsölt rengeteg egyéb teendőjével, mire megkűzd mindazzal, ahogy a hétköznapi kis életét nehezítik, egyszerűen se ideje se energiája nem marad arra, hogy még cselekedjen is. Az előző három pont pedig hát, nem hozza meg senki kedvét, ugye?

Rögtön fel is kell hívnom valamire a figyelmet. A legsúlyosabb hibák egyike, amit számos ellenzéki portál, szónok, stb. elkövet, hogy elkezdni baszogatni az embereket, hogy nem cselekszenek! Annyiból igazuk van, hogy egy normális országban ez a kormány már rég el lett volna zavarva. Ezzel a hozzáállással azonban nem hogy nem hozzák meg az emberek kedvét, de csak ellenszenvet szülnek! Normális országban, igen, el lettek volna már zavarva. Ami itt folyik, az viszont már nagyon rég nem normális!

5. A félelem

Visszaszivárgott a munkahelyekre, a közösségekbe a politikai alapon történő megítéltetés. Rendszeresen hallom, hogy valaki cselekedne, tenne valamit, de ha megtudnák a munkahelyén, hogy akár csak egy tüntetésre elment szétnézni, másnap már nem lenne munkája! Rengeteg embernek maga a megélhetése a veszteni valója, ha bármit is cselekedni próbál. Mondjak valami bíztatót? A rendőrség, de még a NAV is tele van olyan emberekkel, akik ha megtehetnék, részt vállalnának az eseményekben! Sok személyes beszélgetésből tudom!

Normális dolog ez? Természetesen, nem.

A helyzetet azonban tovább rontja még egy dolog. Folyamatosan éreztetve van mindenkivel, hogy ha egyszer az út szélére kerül, bizony, belöki a rendszer a szakadékba! Te is látod magad körül, nem, hogy hová jut az, aki elszegényedik, aki megbetegszik, akinek kisiklik az élete? Ez a félelem bénít meg sokakat. És arról még nem is szóltam, miként terrorizálják egyes elszegényedett falvakban, kisvárosokban a helyi fideszes földesurak az embereket. Hogy már közmunkát is csak az kaphat, aki jó pártkatona! Mondd, Te mernél ilyen körülmények között bármit is tenni?

Nagy vonalakban véve az apátia ezekből tevődik össze. Mindegyik jelenség okaival és tüneteivel is fogok még foglalkozni, mert ismétlem, ez az az apátia, amit le kell küzdeni az emberekben! Erre több módszer is adódni fog.

A kérdés pedig annyira fontos, hogy legközelebb neki is látok, hogy elmondjak egy-két dolgot, amit okvetlenül be kell látniuk az apátiába fordultaknak. Ezek közvetítése is ugyanúgy a Te dolgod lesz, mint ahogy az enyém is. És mindenkié, aki a kormány megbuktatásán fáradozik.