Rendszeresen hallani Sorossal, a migránsokkal vagy bármilyen témával kapcsolatban azt az érvelést, hogy de hát ha ennyi helyről hallani a dolgot, akkor csak van benne valami igazság. Nem?

Hát nem.

Egy újabb személyes tapasztalat nyomán fedem fel az igazságot.

Mert milyen a pletyka természete?

Valaki mond valakinek valamit, például azt, hogy Julcsi biciklit lopott. Nagyon fontos persze, hogy még olyan legyen a téma és a hallgatóság is, hogy az állítást semmiképpen se lehessen könnyedén és gyorsan leellenőrizni, hogy igaz-e! Még jobb, ha a történet már eleve úgy indul, hogy állítólag Julcsi biciklit lopott, vagy hogy mindegy, hogy kitől tudom, de Julcsi biciklit lopott. Ezzel még azt is el lehet kendőzni, hogy voltaképp ki indította le a pletykát!

Mindenesetre, ha elég emberhez eljut a történet, az egy idő után közszájon fog forogni, és tényleg mindenki azt fogja hinni, hogy Julcsi biciklit lopott. Függetlenül attól, hogy az megtörtént-e a valóságban!

De a valódi információ ugyanilyen hatékonyan tud elterjedni! Feriről például az a hír, hogy sosem takarít otthon. Persze nem is kell Ferit meglátogatnod ahhoz, hogy ezt elhidd, bőven elég, ha több olyan embertől is hallod, hogy mekkora kupiban lakik, aki már járt nála. Természetesen egy idő után ismét azok is terjeszthetik a pletykát, akik sosem voltak még Feri lakásában, mint ahogy megjelenik az állítólag is a történetben. Látszólag tehát megkülönböztethetetlen, mi az a hír, ami színtiszta kitaláció és mi az, ami valóságos.

A lényeg azonban pontosan az a látszólag!

Nem az számít, hány helyről hallod ugyanazt, hanem az, hogy az információ eredeti forrása egyetlen egy pont vagy sok, egymástól független pont! Ha az ember elég lelkiismeretes és elkezd utána járni a pletykának, rá lehet jönni, melyik esetről van szó. Még akkor is, ha a fenti példánál maradva nincs rá mód, hogy Ferit személyesen meglátogasd, vagy hogy Julcsit megkérdezd, mi igaz a biciklilopásról. Ugyanilyen fontos azt is megnézni, áll-e érdekében valakinek, hogy az információ nyomán az emberekben jó vagy rossz kép alakuljon ki az érintett dolgokról vagy sem! E két dolog leellenőrzése viszont a gyakorlatban elég nehéz feladat.

Szerencsére a kormány megteszi azt a szívességet, hogy leegyszerűsíti a munkát. Olyan mértékig túltolja a propagandát, hogy az maradéktalanul megjelenik minden az érdekeltségében lévő helyen. Ezért persze hogy sok helyről hallani ugyanazt, csakhogy ez a sok hely valójában ugyanarra az egy pontra vezethető vissza!

Az, hogy az ellenzék széttagolt és képtelen összefogni, ugyanakkor jó támpont egy hír valóságtartalmának megállapítására. Hogy a kormánynak érdeke bizonyos dolgok folyamatos napirenden tartása, világos. De mi lenne az értelme annak, hogy olyanok, mint például a DK, a Jobbik vagy a Momentum, akik egymással is szemben állnak, ugyanazt mondják egy adott dologról?

Ha pedig egy konkrét hírrel kapcsolatban politikához nem köthető, objektív forrásokat is meg lehet vizsgálni, még nagyobb az esélye annak, hogy maga a hír igaz! Jó ötlet például a külföldi médiumokból is tájékozódni, de legalább ilyen jó azt is elolvasni vagy meghallgatni, amit maguk az érintettek, például egy adott kórház dolgozói mondanak.

Nem az a kérdés tehát hogy hány helyről, hanem, hogy hányféle különböző helyről hallani ugyanazt!

Hogy ennek mekkora a jelentősége, akár a fent írthoz hasonló példa segítségével, akár több, egymástól független alternatív forrás ismertetésével is be lehet mutatni. Előbb-utóbb minden Fidesz-szavazóban fel kell, hogy vetődjön a kérdés: egy dolog mond igazat és minden más hazudik, vagy fordítva?

Alig hinném, hogy bárki is lesz, aki azonnal az utóbbit választaná. De, ha már felvetődik valakiben a kérdés, azzal ismét születik benne egy kétely a kormány által elé tartott képpel kapcsolatban.

A sok kétely pedig előbb-utóbb a hazugság megtagadásához vezet.