Mondják, a Fidesz azért legyőzhetetlen, mert van egy egységes, stabil, mintegy másfél millió embert számláló tábora. Ami pedig a jelenlegi választási rendszerben elég is az újabb kétharmadra.

Ez azonban nem igaz!

A másfél milliós tábor se nem egységes, se nem stabil. A cél persze az utóbbi kihasználása. Hogy miként, azt egy későbbi posztban mesélem el. Először is azt kell megnézni, az egységesnek látszó tábor milyen szavazótípusokból tevődik össze.

Kis magyarázat. Az alábbi kategóriák nyilván általánosítások. Fogsz találni kivételeket és olyanokat is, akik egyszerre több típusba is beletartoznak. De mégis fontos segítséget jelent, ha tudod, mikor kivel állsz szemben.

1. A rendszer közvetlen haszonélvezői

Kevesebb van belőlük, mint hiszed, a következő kategóriával együtt maximum egy nagyobb ötszámjegyű csoportról van szó. Ők azok, akik valamilyen szinten közvetlenül a jelenleg fennálló rendszerből élnek. Akik úgy jutottak pozícióhoz, állami megbízáshoz, helyi hatalomhoz, stb. hogy helyzetbe hozták őket. E csoportba beletartoznak természetesen a családtagok is. Nekik, legalábbis látszólag, létérdekük a jelenlegi rendszer fennmaradása.

Miről ismered meg őket? A butábbakat arról, végsőkig cinikusak, pökhendiek, és semmibe veszik az embertársaikat. Azt hiszik, bármit megtehetnek, ezért légy nyugodt, meg is tesznek bármit. Úgy gondolják, örökké létezni fog az a rendszer, ahol őket senki sem vonhatja felelősségre. Az okosabbja nem reklámozza nyíltan, hogy ő bizony Fideszes. Inkább mélyen hallgat és csak akkor veszi elő az ismerős (demagóg) érveket, ha kifejezetten a véleményüket kérdezik. És ekkor is szinte hogy pironkodva, szégyenkezve védi a hatalmat.

Bár hogy melyik típussal mit lehet kezdeni, mint azt már írtam, később mesélem el, annyit már most elárulok, könnyebb velük bánni, mint látszik. Pontosabban, van egy kisebb részük, akikkel nem lehet mit kezdeni, ők viszont nagyon kevesen vannak: a rendszer valódi nyerteseiről van szó. A nagyobb részük ugyanis már átmenetet mutat a következő csoport felé, akik

2. A wannabe-k

Vagyis azok, akik nagyon szeretnének az előbbiek közé tartozni (sokan még el is hiszik, hogy oda tartoznak), de igazából nem a tényleges nyertesek között vannak. Velük csak elhitették, hogy kellő munkával, szorgalommal, kitartással (no meg seggnyalással, olyan döntések meghozatalával és feladatok elvégzésével, amelyek után elég szar dolog lehet tükörbe nézni) egy napon ők is a húsos fazék mellett falatozhatnak.

Miről ismered meg őket? Pont, mint az előzőeket, csak általában sokkal nagyobb a hangjuk és a mellényük.

Nos, ők az egyik olyan csoport, akik mindenképp a vesztesek közé fognak tartozni. Ha bukik a rendszer, azért. Ha viszont megmaradna (nem fog!), akkor ők lennének a feláldozható gyalogok a sakktáblán. Ha pedig még a bukás előtt eljön ez az időszak, sok fog majd pislogni, amikor az áhított zsíros állás helyett a kirúgás várja őket, és maguk sem értik majd, hogy lehetséges, hogy ők lesznek felelősségre vonva azok helyett, akik parancsára a hányadék munkát végezték! De, ők lesznek a patkányok a süllyedő hajón! Ez a folyamat már most megkezdődött, csak a hírekben persze nem olvasol minderről. És nagyon fel fog gyorsulni, amint rácsukódik az első néhány wannabe-ra a cellaajtó. Hiszen egy idő után a nép felelőst fog követelni, és meg is kapja azt. Személyükben, a valódi bűnösök helyett.

Egyébként tudod, mi a ciki? Bár sok wannabe azt hiszi, ő a nyertesek közé tartozik, még a valódi nyertesek között is van jópár, aki annyira nagyra vágyó, hogy rá sem jön, hogy ő már rég nem wannabe. Ezért őket ugyanúgy lehet majd kezelni, mint a wannabe-ket. Merthogy lehet! 

3. A tesztoszteron-huszárok

Veszedelmes társaság. Ugye tudod, hogy sok közülük már a 2006-os zavargásokon is ott volt? Nem, nem arról a rengeteg emberről beszélek, akik tüntettek (egyébként jogosan), hanem arról a keménymagról, akik miatt az eseményt ma mint zavargást emlegetjük. Nincs sok belőlük, ám azért tűnnek többnek, mert mindenütt ott vannak. Ők azok, akik akadályozzák a népszavazási kérelem benyújtását, és akik megtámadnak egy nőt (egy NŐT!!!) az utcán, mert meg merészelte kérdezni, miért tépik le az ellenzék plakátjait. (Igen, ez megtörtént, nagyjából egy éve, a kvóta-népszavazás előtt. Ha jól tudom, nem is egyszer!)

Miről ismered meg őket? Kigyúrtnak látszó, ám valójában csak felpumpált test, kopasz fej. Ez így sztereotípia, de a többség tényleg így néz ki. De nem ezért veszedelmesek, hanem azért, mert folyamatosan az alkalmat keresik, hogy beleköthessenek valakibe. Megtalálhatóak a hatalom tényleges, vagy látszólag csak megtűrt, valójában nagyon is támogatott árnyék-erőszakszervezetei kötelékében. (Félre ne értsd, ez nem azt jelenti, hogy az összes rendőr, TEK-es, biztonsági őr, stb. a rendszer szívélyes híve!)

Sok közülük börtönviselt, sőt, valójában onnan is hozták ki és emelték be valamelyik "szervezetbe". Sok közülük csak azért nem, mert még nem kapták rajta semmin. (Vagy dehogynem, nagyon is, csak épp azért úszta meg, mert lojális a rendszerhez.) Ők tehát nem közvetlen, hanem közvetett haszonélvezők. Nem jó nekik, de ha nem lenne a rendszer, még rosszabb lenne.

Lesz is. Amikor bukik a rendszer, vár rájuk a felelősségre vonás. De ha addig baj lesz, akkor a rendszer belőlük fog párat beáldozni, csakúgy, mint a wannabe-kből. Szerinted mi fog történni, ha e felpumpált hormon-agresszívek egyszer rájönnek, hogy kihasználják őket?

4. A látens nácik

Frusztrált, megkeseredett, sikertelen előéletű társaság, akik azért intoleránsak mindennel és mindenkivel szemben, mert így tudják levezetni a bennük lakó feszültséget. Árad belőlük a rosszindulat, imádják a korlátokat, a kirekesztést, az értelmetlen kötelező és tilos dolgokat. Nyilván persze akkor, ha nem őket érintik ezek.

Fontos megértened, hogy ők semmilyen szempontból sem haszonélvezői a rendszernek. Ők azok, akik igazából sosem jártak jól, és már el sem hiszik, hogy valaha is járhatnának. Annak viszont nagyon örülnek, hogy végre olyan rendszer van, amely garantálja, hogy másoknak is rossz legyen!

Miről ismered meg? Érvelni képtelen, mint egy gramofon, fújja a kormánypropagandát, a retorikai hiányosságait pedig hangerővel kompenzálja. (Ha egyben az előző csoport tagja is, akkor tetlegességgel is.) Majd le fogom írni, ugyanis létezik egy technika, amivel kezelni kell őket! A kérdés, hogy érdemes-e.

Ezek az emberek ugyanis mindig is jelen vannak minden társadalomban. Más országokban is! Fontos tényezővé azonban, normális esetben nem növik ki magukat. A többségüknek sajnos pszichológiai kezelésre volna szüksége. De, mint írtam, nem is biztos, hogy érdemes velük mit kezdeni: hatalom nincs a kezükben, a karizmájuk a bányászbéka valagát súrolja, így a befolyásuk a nullával egyenlő. Sőt, igazából több kárt okoznak a hatalomnak, mint amennyi hasznot hajtanak, mert lényegében csak ellenszenvet ébresztenek mindenkiben. 

Elég elkeserítő eddig a kép, mi? A valóság azonban nem ennyire borzasztó. Az eddig felsoroltak ugyanis még együtt is egy nagyon kis hányadát teszik ki a szavazótábornak. Ők egyszerűen csak azok, akik leginkább a szem előtt vannak.

A következő bejegyzésben viszont a sokkal kevésbé zajos többségről lesz szó. Azokról, akikkel sokkal de sokkal könnyebb dolgod lesz!

Megjegyzés: mivel sokan csak ezt a posztot olvasták el, ide is átmásolom az annak a végén lévő, igencsak fontos bekezdést:

Tudom, hogy nehéz, de próbálj a Fidesz szavazókra ne ellenségként tekinteni! Sokuk egyébként normális és értelmes ember. Kivéve, ha a politika kerül szóba. Hát szerinted ez véletlen? Vagy valaki, valahol létrehozta ezt a helyzetet? Na ugye! Ezt fogjuk mi megszűntetni, visszaterelni a dolgokat a maguk természetes medrébe.